Az előző részben szó volt a IoT (Internet of Things - dolgok internete) nyomkövetőkről, amelyek úgymond jelenlegi RFID és vonalkód technikák utódja. Ezzel a technológiával nem csak a különböző felrakó, átrakó és leadó pontoknál kapunk információt a termékről, hanem az előbb említett pontok közötti szállítás közben is.

Kép forrása: https://cdn.datafloq.com/cms/2015/04/27/cisco-internet-of-things.png

A szenzorok hálózata lehetővé teszik a vállalkozások számára, hogy alapvetően szinte bármilyen áru fajtát nyomon kövessenek úgy, hogy mindegy melyik szállítási alágazat (csővezetékes szállítást kivéve) vesz részt a szállításban. Nyomon követhető egység lehet egy TEU konténer, egy raklapnyi termék, vagy akár egy egyedi darabáru. Minden szenzort különböző környezeti változók érzékelésére specializáltak mint például a páratartalom, a hőmérséklet vagy a helyváltoztatás. Az érzékelők folyamatosan mérik az adott környezeti változókat és tárolják a helyi tárolóegységben mind addig, ameddig azokat el nem tudják küldeni az átjátszó egységeknek. Az átjátszó eszközök a szenzorhálózatok végén helyezkednek el, amelyek képesek fogadni a mérési eredményeket, feltölteni azokat, és végrehajtani a protokoll által előírt nyomon követést a szenzorhálózat és a HTTP(S) szállítási protokoll között

A dolgok internete az ellátási láncban lehetővé teszi az összes résztvevőnek, hogy kihasználják az új lehetőséget. Csak azon múlik, hogy mikor kezdik el alkalmazni, hogy mikor és ki teszi meg az első lépéseket. A fuvarozók, szállítmányozók és a 3PL-es szolgáltatók lépéseket fognak tenni az IoT alapú rendszerek alkalmazása felé, hogy még magasabb szolgáltatást tudjanak nyújtani az ellátási láncban a nyomon követés fejlesztésével. Hamarosan a nagyobb megbízók (fuvaroztató cégek), akik elegendő anyagi háttérrel rendelkeznek meg fogják követelni az IoT alapú nyomon követés bevezetését. Gondoljunk csak bele, hogy ez a technológia mekkora segítséget nyújt a JIT rendszert alkalmazó vállalatok számára.