Minap találtam ezt a szomorúnak mondható videót, ami egy bangladesi hajó temetőt mutat be. Csak angol nyelvű verzióját találtam meg a videónak, viszont úgy gondolom, hogy akik nem tudnak angolul is megértik az üzenetet.
A recycling logisztikának egy részét mutatja be a videó. Banglades a világ legnagyobb hajó felaprító országa, ugyanis a szegénységnek köszönhetően igen olcsó a munkaerő. Évente 150 - 200 hajót darabolnak fel átlagosan, de várhatóan ez a szám emelkedni fog idén. A hajókat először nagyobb, majd olyan kisebb darabokra vágják fel, hogy elküldhető legyen a feldolgozó üzemnek. Amikor a hajók beérkeznek a roncstemetőbe viszik magukkal az összes veszélyes vegyi anyagot, mint például az azbesztet. A munkásoknak ebben a környezetben kell napi 16 órát dolgozniuk. A legveszélyesebb feladat a hajók felvágása nagyobb darabokra a hajó belsejéből. Rengeteg különféle gáz megtalálható a hajók belsejében, ami ha találkozik a lángvágó lángjával, akkor hatalmas robbanást képes okozni, ami egyszerre több munkást is meg tud ölni. Évente rengeteg dolgozó hal meg és betegszik meg Bangladesben a már nem használt hajók aprítása közben.
Pár hónapja a dolgok internetéről írtam, és annak hatásáról a logisztikában. Ugyan azt az évszámot írjuk, és ilyen körülmények között kell dolgozniuk embereknek. Elgondolkodtató. Íme a videó:
